Itt kérem lopnak! De nem ám tejfölt a kisnyugdíjas, meg Túró Rudit a diák, hanem milliárdokat az állam, vagy az önkormányzatok vezetői. E tény persze nem újdonság, mégis érdemes megállni egy pillanatra, hiszen a felháborodásra mindig üdvös időt szakítani. Főleg, hogy közeledik a Margit hídra költött pénzek ellopásának ideje.

Ugye emlékszünk még az M6-os autópályára, ahol a lankás Szekszárdi-dombságba fúrnak alagutakat, meg építenek völgyhidakat? Persze ott is megmagyarázták, hogy ezt csak így lehet és az bizony jóval többe is kerül. Hiába állt ki az szakértő, aki a minisztériumban előkészítette a munkát, hogy ez szakmailag nem indokolt, semmi nem történt.

Azaz annyi mégis, hogy távoznia kellett a minisztériumból. És hiába kapta fel a sajtó az ügyet, hiába állt ki egységesen minden „oldal” médiuma a pénz elkótyavetyélése ellen, akkor is folytatódott minden. Ment a lopás keményen.


Ott van a Kőröshegyi-völgyhíd, amire az Állami Számvevőszék is azt mondta, hogy „a megépítésére vonatkozó döntés műszaki, gazdaságossági, természetvédelmi és településrendezési megalapozottsága nem igazolt.” Igaz, ezt már csak utólag állapította meg. Ám akkor sem történt semmi. Nem kerültek elő felelősök, akik nyilvánvalóan csak azért döntöttek a híd megépítése mellett, hogy ellophassanak minél több állami pénzt.

De lejátszódott ez a kormányzati negyeddel is, ahol szintén úgy tűnt el 10 milliárd forint, hogy azzal a mai napig nem tud elszámolni a kormány. Ott is volt sajtóhajcihő, ott is felháborodott az ország nyitott szemmel járó fele, mégsem történt semmi. A pénz nem lett meg. Sőt, még csak a magyarázatra sem vették a fáradtságot.


És akkor a 4-es metróról már ne is beszéljünk, ahol évente mintegy varázsütésre növekszik a megépítési költség, és nem csupán az infláció miatt. Ha naivak lennénk azt mondhatnánk, itt valaki nem ért a szakmájához, és rosszul mérte fel a költségeket, ezért kell korrigálni. Erről azonban nyilván szó sincs. Egyszerűen csak lopni kell itt is, amíg lehet.

És úgy tűnik, lehet. Mert ebben az ügyben is folyamatos a média érdeklődése, folyamatosan írja le kivétel nélkül minden újság, hogy ez érthetetlenül sokba kerül, hogy nem éri meg, hogy hova tűnik a pénz? A bőr a városvezetők képén túl vastag ahhoz, hogy valóban megérintse őket a közösségi felháborodás.


Mondják, hogy a média a negyedik hatalmi ág, hiszen ellenőrizni tudja a hatalmon lévők tevékenységét. Jó volna, ha így lenne. Magyarországon ugyanis eddig csak politikai kérdésekben volt képes a média nyomást gyakorolni a vezetőkre (gondoljunk pl. az SZDSZ elcsalt elnökválasztásának ügyére), pénzügyi kérdésekben összezár a rendszer.

Volt már ebben az országban olajszőkítés, melyben szinte minden politikai pártból voltak érdekeltek, volt már Tocsik-ügy a nyolcszázmilliós sikerdíjjal, volt Postabank-ügy Princz Gáborral, meg brókerbotrány Kulcsár Attilával - mindkettőnél sokmilliárd tűnt el. Ezeknél is hiába volt a hangos sajtóvisszhang, a pénz nem lett meg, a bűnösök meg piti büntetésekkel megúszták.

Sajnos hosszan lehetne sorolni még. A Margit híd mostani építéséről még annyit, hogy itt is egységes a média. Mind a bal, mind a jobboldali sajtó keményen bírálja a városatyákat azért, hogy egy Németországban megépült hídhoz képest négyszeres pénzt költünk a felújításra. De hiába.

Egyik városatya (nevezzük nevén: Steiner Pál) pofátlanul megpróbálta beadni a nyilvánosságnak, hogy azért (is) emelkedett 13 milliárdról 32 milliárdra a végösszeg, mert drágul az acél világpiaci ára. Na, ez a szemenszedett hazugság, bárki utánanézhet. Mégsem lett meghurcolva a politikus, sőt egyáltalán nem történt semmi. Szépen ki fogjuk fizetni a milliárdokat.

Az már csak hab a tortán, hogy az említett nagy beruházásoknál rendre feltűnik a Strabag nevű cég (véletlenül a Margit hidat is ők újíthatják fel). Persze a Strabag és az SZDSZ jó viszonya nem újdonság. De ezt hagyjuk is. Hiszen nem egyetlen párt van benne a lopásban, hanem feltehetően mindegyik. Nyilván leginkább azok tehetik meg, akik hatalmon vannak.

A Transparency International (a korrupciót vizsgáló nemzetközi szervezet) számításai szerint a magyarországi közbeszerzéseket 25 százalékkal drágítja meg a korrupció. Azaz az állami pénzek negyedét lopják el. (A szervezet szerint így 2007-ben az 1750 milliárdból 437 milliárdot nyúltak le.)

Ne gondoljuk, hogy a pénz csupán magánzsebekbe vándorol. Jelentős részük folyik be a pártkasszákba, amiket aztán a kampányokban lehet kiválóan felhasználni, természetesen feketén.

Így megy ez egy következmények nélküli országban.

A Transparency International jelentéséből

"A legelterjedtebb megoldás az, hogy a nyertes cég szerződést köt az ügyben eljáró, politikus által kijelölt vállalkozással, amely valódi tevékenységet nem, vagy csak alig végez, és csupán annyit tesz, hogy felveszi a pénzt. Az ilyen vállalkozások köre meglehetősen nagy, vannak köztük országosan ismert nagy cégek és ismeretlen kis kft-k egyaránt. Jellemzően olyan tevékenységet - például tanácsadást, marketingmunkát vagy tanulmányírást végeznek -, amelynek vagy nincs kézzelfogható eredménye vagy az értékét nehéz megbecsülni, és így lehet vele trükközni."