- Még mindig államcsőd állapotában vagyunk, hiszen a befektetők továbbra sem hajlandók finanszírozni Magyarországot. A Nemzetközi Valutaalap által szervezett kölcsön megmentett minket az összeomlástól, de elfedi a valóságos helyzetet. Mesterséges és átmeneti stabilitást hozott, így a szereplők nem érzik a válság mélységét, a változtatás szükségességét. Ez az állapot addig tart, amíg le nem jár a hitel.
- Elhibázottnak látom a kormány gazdaságpolitikai koncepcióját. Kétségtelenül csökkenteni kell a büdzsé hiányát, ám ez csak szükséges, de nem elégséges feltétele a gazdaság rendbetételének. Ma egyszerre van gazdasági, pénzügyi, társadalmi és szociális válság Magyarországon, s ebből nem lehet egyetlen elemet kiragadni és azt kezelni. Mintha a kormányon lévők nem értenék, hogy csak azt lehet elosztani a gazdaságban, amit megtermeltek. Elsősorban a termelést kellene ösztönözni, és ennek keretében lehet foglalkozni az államháztartás egyensúlyának tartós javulást hozó helyreállításával. Így csak egyre mélyül a válság.
- Ez a kormány valóban szakértői, ha offshore cégek alapításáról van szó, de nem biztos, hogy ért a makrogazdasági egyensúly helyreállításához. Utóbbi külön szakma. Részben persze politikai okokkal is magyarázható a rossz program. A baloldali pártok szavazatvásárlásra törekszenek, s ha tehetik, a híveiket békén hagyják. E felfogás jegyében csoportosították át a forrásokat a GDP-t termelőktől a felhasználók felé. Most viszont saját szavazóikat sem kímélhetik, hiszen el kell venniük a 13. havi nyugdíjat és közalkalmazotti juttatást, be kell vezetniük az ingatlanadót. Persze nem a kisembereket kellene szorongatni, hanem a haverokat.
- Köztük sincs egyetértés alapvető kérdésekben. Bár mintha az utóbbi időben változna a helyzet: kezd előretörni az a gondolat, hogy túl nagy az állami újraelosztás mértéke, és az 50 százalék körüli szintről 42 százalékra kellene csökkenteni. Nem az Európai Unió 46 százalékos, hanem a környező országok 39 százalékos átlagával kell ugyanis versenyeznünk. Számos kérdésben azonban nincs előrelépés. Ilyen a költségvetés: szerintem legalább kétszázalékos többletet kellene megcélozni, ám komoly közgazdászok már a három százaléknál alacsonyabb GDP-arányos deficitet is eredménynek tartják, holott ez nem elég. Szakértőink nem vitatják meg alaposan a fő problémákat, ami hozzá nem értésből vagy politikai elfogultságból egyaránt fakadhat. Mintha az egész hazai közgazdasági iskola eltorzult volna. Ezért mondtam, hogy a felelőtlen politikusok, a pénzéhes bankárok és a buta közgazdászok okozták a válságot Magyarországon.
- A terhelés mérséklése kulcskérdés, hiszen a magyar vállalkozó közel tízszázalékos hátránnyal indul régiós versenytársaihoz képest. A kormányzati csomagban akadnak logikus elemek: ilyen a munkát terhelő adók és járulékok csökkentése. A GDP-arányos összes terhelés azonban nem változik, mivel a kormány nem adócsökkentésre, hanem csak átrendezésre vállalkozik. Szerintem nem a vagyoni típusú terhek felé kellene terelni az adózást: az adóbázis szélesítésében és a kulcsok csökkentésében látom a megoldást.
- Kétségtelen, hogy egyesek - offshore technikával vagy a multinacionális cégek adta lehetőségek kihasználásával - évek óta komoly pénzeket visznek ki hazánkból. Tavaly a kivitt tőke a GDP 14 százalékára rúgott, és ennek csak a fele csurgott vissza befektetésként. Ez az arány a legrosszabb a térségben, és arra utal, hogy a befektetők nem látják az ország jövőjét. Nem az én dolgom ítélkezni, de rossz üzenetnek tartom, hogy Magyarország gazdasági vezetői is külföldön fialtatják a maguk vagy mások vagyonát.
Úgy tűnik, a jegybank nem értette meg, hogy nem lehet ugyanazokat a technikákat alkalmazni, mint az elmúlt öt évben. Ma elsősorban gazdaságélénkítési feladatokat kellene ellátnia, de ezt nem teszi. A pénzügyi stabilitás megőrzése fontos cél, de nem ennek kellene alárendelnie mindent. Úgy érzem, a nemzeti bank a bankrendszer foglya, s magas kamattal és más eszközökkel mesterséges szinten tartja a forint árfolyamát. Pedig a gazdaság érdeke gyengébb forintot és alacsonyabb kamatot kíván. A devizahiteleseket is meg lehetne védeni ennek következményeitől, csak kormányzati akaratra lenne szükség, mely a bankokat arra szorítja, hogy részben vállalják magukra a jórészt általuk okozott károk többletköltségeit.
- A rossz kormányzás legalább annyira visszafogja a gazdaság versenyképességét, mint a magas adók vagy a költségvetés egyensúlytalanságából származó kamatfelár. Nálunk rosszul működik az állam, nincs megfelelő intézmény- és jogrendszer, burjánzik a korrupció és a bürokrácia, minden kiszámíthatatlan. Ami volt vagy elkezdett kiépülni, azt szétzúzták. Ez főleg Gyurcsányék bűne: nem szakmai hozzáértés vagy koncepció alapján ültették embereiket a fontosabb posztokra, hanem a lojalitás számított. A mindenre rátelepedő pártrendszer szétzúzta az intézményeket. Széthullott az államapparátus, gyakorlatilag nincs kormányzás. A magyar közgondolkodás sem ismeri fel, hogy egy ország versenyképességében mekkora szerepe van az intézményrendszernek.
- Egy agresszív és öntelt pártréteg elhitte, hogy mindent el lehet intézni, semminek sincs következménye, s ez rossz irányba vitte a magyar kapitalizmust. Persze, ez nemcsak az elmúlt hét év és Magyarország problémája. Milton Friedman Nobel-díjas liberális közgazdász a kilencvenes évek elején a kelet-európai országokat három szóval jellemezte: privatizáció, privatizáció, privatizáció. Halála előtt belátta tévedését, és kimondta: a jogrend alapvetőbb a privatizációnál. A nálunk rosszabb feltételekkel induló rendszerváltó országok annyiban szerencsésebbek voltak, mint mi, hogy később vágtak bele a privatizációba, így előtte jobban ki tudott épülni az intézmény- és jogrendszer. Ez náluk évi 1-2 százalékos gazdasági növekedési többletben csapódik le.
- Számtalan lépésből áll. Először is kisebb parlamentre, kevesebb minisztériumra, szerényebb állami autókra és fizetésekre lenne szükség. Ezután jöhet a fölösleges intézmények összevonása, bezárása. Hosszabb távon hatékony, elektronikus kormányzati ügyintézést vezetnék be. Valódi szakértői kormányra gondolok: olyanra, amely rendelkezik a társadalom bizalmával és felhatalmazásával, és persze tisztességes.
