Fő gondolatmenetüket képezi annak szorgalmazása, hogy a nagyüzemi, iparszerű mezőgazdasági termelés helyett a családi gazdaságok kerüljenek előtérbe. A párt szerint a cél „nem a minél nagyobb profit elérése, hanem a falu megmaradása, a falusi emberek számára a megélhetés, méltóság, életcél biztosítása”. Ahhoz, hogy a magyar falu újra virágozzon, minden adott: kiváló termőföld, vízkincs, jó éghajlat és gyönyörű tájak, olvasható a programban.
„Nincs magyar élelmiszeripar”
Szerintük az elmúlt húsz évben két esemény alakította leginkább a magyar mezőgazdaság helyzetét. Az első ezek közül a „rendszerváltozásnak nevezett folyamat”, a másik pedig uniós csatlakozásunk 2004-ben. Morvaiék úgy vélik, a legfőbb hiba 1989-ben történt, mikor is a politikai döntéshozók a magyar társadalomtól megtagadták a földreformot, helyette pedig földprivatizációt hajtottak végre. „A privatizáció következményeként 1997 óta nincs magyar, hanem csak magyarországi élelmiszeripar, ennek 62 százaléka külföldi tulajdonban van, és számos fontos ágazatában ez az arány 100%”, állítja a Jobbik.
Varga Péter, a Millefolium Stratégiai Kft. tanácsadója viszont azt mondja, a cégeknek nincs nemzetiségük. Azt elismeri, hogy az hazai élelmiszeripar túlnyomórészt külföldi tulajdonban van, azonban a pusztán hazai tulajdon sem jelentene nagy változást. Az igazi probléma szerinte, hogy a termelők az élelmiszerlánc többi profitcentrumának eredményéből nem részesednek. „A rendszerváltást követő hazai strukturális átalakulásban hiányzott a termelői együttműködés, a kereskedelem és a feldolgozás profitja nem a mezőgazdasági termelőkhöz áramlott”, mondja a szakértő, aki szerint a legnagyobb hiány a bizalomban alakult ki, ami elengedhetetlen a sikeres együttműködéshez.
A Jobbik szerint az élelmiszerkereskedelem 90 százalékát hat multinacionális üzletlánc uralja jelenleg hazánkban. Varga Péter ezzel nem ért egyet. Egy 2007-es statisztika alapján világosan látszik, hogy hazánkban az emberek 32 százaléka vásárol csupán hipermarketben, 34 százalékuk pedig kisboltban. „Magyarországon az élelmiszerkereskedelemben a láncok és a nagy alapterületű boltok további térnyerése mellett a másik fő sajátosság a kisboltok továbbra is igen nagy száma”, mondja Varga. A magyar élelmiszerkereskedelemben folyó koncentráció ellenére nálunk a kisboltok aránya még mindig magas.
Nem a nemzetiség a fontos
Vonáék „lesújtó adatnak” tartják azt is, hogy jelenleg a magyar termőföld 26 százaléka külföldiek, „és ismeretlen gazdasági társaságok” tulajdonában van. Erre nézve nincs statisztika, mondja a szakértő. „Gazdasági társaságok tulajdonában nem lehet, csak bérletében. Az tudjuk, hogy vannak földbirtokok külföldiek tulajdonában, de a mennyiségről nincs információ. A probléma itt sem a nemzetiséggel van. Ha egy dán farmer itt vesz földet és letelepedik, akkor az a magyar vidéknek hasznos, hiszen a pénzét itt költi el”, mondja a tanácsadó. Varga szerint az igazi probléma az, hogy hazánkban nem kötik helyben lakáshoz a földtulajdonlást, mint a legtöbb uniós országban. Dániában az lehet farm tulajdonos, aki ott lakik. Ha elköltözik, akkor el kell adnia a farmot. A helyben lakás biztosítja, hogy a megtermelt jövedelem a lokális gazdaságot erősíti. Egy nem helyben lakó magyar sem biztosítja a vidék jövedelmét, hívja fel ismételten a figyelmet arra, hogy nem a nemzetiségi hovatartozás a döntő szempont.
Elsődleges nemzetstratégiai feladat kell, hogy legyen annak megakadályozása, hogy 2011-től a külföldiek legálisan vásárolhassanak földet Magyarországon, áll a Jobbik programjában. Varga szerint itt ismételten nem a nemzetiséggel van probléma, hanem a helyben lakás kérdésével. Egyébként pedig az „EU-ban nincs külföldi”, teszi hozzá.
Magyarország 30 millió éhes szájat képes betömni
Mivel a hazai földfelszín egy édesvíztenger fölött helyezkedik el, becslések szerint ez 2 milliárd ember ivóvízkészletét lenne képes fedezni. Nem beszélve arról, hogy a magyar föld 30 millió ember „magas szintű élelmezésére” képes - olvasható a párt programfüzetében. A Jobbik szerint amennyiben beütne a globális éghajlatváltozás szörnyű következménye, hazánknak akkor sem kellene mitől tartania: „a Pannon biogeográfiai régió a pusztító kataklizmákkal fenyegető globális éghajlatváltozás következményeit képes kivédeni, népességének a túlélés esélyeit biztosítja, fizikai és élelmezésbiztonságot nyújt”.
Varga Péter ez utóbbi állítással teljesen egyetért. Szerinte megfelelő öntözés esetén még 30 millió embernél többet is képes lenne ellátni az ország. A vízkészlettel kapcsolatban pedig hozzáteszi, „Izrael egy éves vízkészlete két óra alatt folyik el a Parlament előtt”.
Földtörvény Jobbik módra
A program igényt támasztana a Csatlakozási Szerződés felülvizsgálatára (a földdel kapcsolatos részekről), és a hatályos földtörvény módosítására. A Jobbik programjában hivatkozik Tanka Endrére, a gödöllői Szent István Egyetem professzorára, aki szerintük „parlamenti szinten benyújtásra alkalmas” földtörvényt dolgozott ki. Ebben a következők olvashatók: az önkormányzat ettől kezdve csak lekötött célvagyonként, törvényes elidegenítési és terhelési tilalom mellett legyen jogosult földtulajdon szerzésére. Jelenleg ugyanis a Jobbik szerint az folyik, hogy az „önkormányzat megveszi a termőföldet a manipulált kisemberektől, majd a képviselőtestület azt egy tollvonással belterületi ingatlanná minősíti. Ezt az ingatlantulajdont már a külföldi jogi személy megveszi, és tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik”.
„ A módszerről már hallottam, de mennyiséget nem tudok. Sajnos ilyen statisztikák nem készülnek, vagy nem elérhetők”, mondja Varga.
Nemzeti vagyonná kell minősíteni a növényi és állati génbankokat - állítja a Jobbik. Demendi László, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának szocialista tagja szerint ezek már jelenleg is állami tulajdonban vannak.
Azonnal be kell fagyasztani a bioüzemanyag-programokat, és az európai hasonló tervek is elvetendők, ezt az élelmiszerhiánnyal indokolja a Jobbik. Azt azonban nem árt nem elfelejteni, hogy hazánk kötelezettséget vállalt rá, hogy a fosszilis energiahordozók helyett milyen mértékben vállal részt az alternatív energiaforrások alkalmazásában. Mivel ez már jócskán a környezetvédelem területére tartozik, kérdés, a Jobbik hogyan kívánja úgy beszüntetni a bioüzemanyag- programokat, hogy azzal ne szegjen meg egyetlen vállalt kötelezettséget sem.
Birtokkorlátozás
A gazdálkodás fő formája ezentúl az 50 hektáros családi gazdaság legyen. „Vezessünk be birtokkorlátozást 200–500 hektár közötti határral”, szólít fel mindenkit a Jobbik programjában. Az atv.hu kérdésére, vajon milyen következményei lennének, ha valóban megszűnnének a nagygazdaságok, Demendi László azt mondta, a jelenlegi termelési volumen 50-60 százalékkal csökkenne, hazánk élelmiszer importőrré válna, és kb. 200 ezer munkahely szűnne meg. Ennyien dolgoznak ugyanis jelenleg főállású mezőgazdasági alkalmazottként. Varga Péter azt mondja, a fő formával nem ért egyet, mivel térségenként eltérő a mezőgazdasági kultúra. A birtokkorlátozás elméletben egy ma is létező dolog (300 hektár/fő). Varga szerint az 500 hektár/üzem korrekt méret lenne, de helyben lakás mellett.
A faluközösséget újjá kell építeni, áll a programban. Ennek részeit képezi a közbirtokossági legelők és erők, faluközösségi szociális gazdaságot létrehozása, a társadalom-gazdasági súlypontnak a faluközösségre történő áthelyezése, áru cserekereskedelem megszervezése, valamint a Hangya Szövetkezeti rendszerű együttműködés. A szakértő szerint azonban szövetkezeti együttműködést nem lehet létrehozni. A szövetkezet működése ugyanis bizalmon alapszik. „Lehet támogatni a kialakulásukat, de ha központilag hozom létre, az nem szövetkezet, csak szövetkezeti formában működő vállalkozás”, mondja Varga.
Állami beavatkozás
„Törvényileg meghatározott üzemszabályozásra és gazdálkodóra vonatkozó szigorú feltételek előírására van szükség. Bármely üzemlétesítő – akár földtulajdonos, akár földhasználó, természetes vagy jogi személy – csak egy üzemet tarthat fenn, s ennek méretét az állam közérdekből leszűkíti”, tervezi a párt.
A szakértő az üzemek jogi kialakításával egyet ért. Azonban szerinte az üzemszabályozás kérdését ketté kell választani. Egyrészt a vidék szempontjából kívánatos lenne, ha csak helyben lakó birtokolhatná az üzemet. Ez egyébként a legtöbb uniós országban így van. Az üzemméret szabályozása azonban már politikai kérdés Varga Péter szerint. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a mai birtokosok nagy részének értékesítenie kellene az üzemét, földjét. Kérdésként merülhet fel, hogy lesz-e elég vevő, aki megveszi a földet? Amennyiben a válasz nem, akkor ki lesz a vevő? Az állam? Varga szerint az is aggályokat vet fel, hogy a mostani birtokosok nagy része tőkével bír az élelmiszeriparban, vagy a mezőgazdaság beszállító iparágaiban, milyen reakciókra lehet majd számítani, ha kényszerértékesítésre kerül sor?
