Elindult egy folyamat az elmúlt másfél-két hónapban, mely a párton belüli decentralizáló irányába mutat. Eljutottunk odáig, hogy a hét országos platform vezetőit most már meghívják az országos elnökség és a megyei elnökök kibővített értekezleteire. Erre az előző korszakban, a „Gyurcsány-érában” nem volt példa. Úgy tudom, a platformok vezetői kiemelt időkeretet kapnak majd a kongresszusi felszólalásaikra. A szervezeti nyitás létfontosságú a párt fennmaradása érdekében, mert újjá kell építenünk a társadalmi bázisunkat, mind a párton belül, mind azon kívül. Szemben a korábbi, centralizált vezetéssel, decentralizáltabb és a társadalmi kapcsolatok felé nyitó új szervezetté kell átalakulnunk.
Tisztázzuk: az ÉFP soha nem kötelezte el magát a neoliberalizmus mellett. Ami Bokros Lajost illeti, őt nagyra becsültük a szakmai munkájáért, illetve pénzügyminiszteri teljesítményéért. Azonban éppen a több-biztosítós egészségügyi rendszer bevezetése körül komoly vitánk támadt vele, és elváltak az útjaink. Éppen hogy nem fogadtuk el az ő ultraliberális álláspontját. Mi az egybiztosítós rendszer mellett köteleztük el magunkat.
Változatlanul hiszek abban, hogy a célok helyesek voltak. A modernizáció, a feudális viszonyok felszámolása továbbra is aktuális a magyar társadalomban. A programunk kivitelezésével azonban súlyos gondok voltak. Egyrészt túlzottan centralizáltuk az erőfeszítéseinket, szinte Messiásnak tekintettük Gyurcsány Ferencet, akiről azt hittük, képes leküzdeni minden problémát. Ugyanakkor hiányzott a társadalmi bázis a program gyakorlati megvalósításához, a dilemmákat pedig nem vitattuk meg sem a párton belül, sem a szakmával, sem a tömegekkel. Ezután nagyobb szükség lesz a párton belüli munkamegosztásra és a szakpolitikusok fokozottabb bevonására. Konkrét ügyekben is hibáztunk, többek között nem fektettünk elég energiát a közbiztonság garantálására, és ezt a Jobbik a legutóbbi EU-választásokon populista módon ki is használta. A jövőben nem szabad ennyire elhanyagolnunk a közbiztonságot.
A szocialisták napjainkra kétségtelen erkölcsi hátrányba kerültek. Szakítanunk kell az ezt előidőző politikával. Ezért van szükség új arcokra, új vezetőkre a pártban, az „értékelvű” politikusok mellett több szakpolitikusra, aki személyes ügyének érzi az állami berendezkedés megújítását, a biztonság megerősítését és általában, a jólét megteremtését. Ezzel együtt nem szabad elhanyagolnunk azokat az eredményeket sem, amelyeket az MSZP a rendszerváltás óta elért. Végül is a Fidesz kormányzása alatt elért gazdasági fejlődést a Bokros-csomag alapozta meg, és a 2002 óta végrehajtott infrastrukturális fejlesztésekre is méltán büszkék lehetünk. Sajnos, az elmúlt két ciklusban sokszor csak megkezdeni tudtuk a reformokat, és nem voltunk képesek befejezni őket. Mindezzel elég nehéz lesz kiállnunk a választók elé, arra hivatkozva, hogy szándékaink jók voltak, s erre való tekintettel szavazzatok nekünk újra bizalmat. De talán 2014-ben, ha addig ellenzéki pozícióban eredményes munkát végzünk, már sikerül meggyőznünk a választókat.
Soha nem voltam Gyurcsány környezetében, most sem tudom, hogy mire készül. Mint pártelnök, túlságosan centralizálta a párton belüli hatalmat és az információáramlást. Kormányzásának kezdetén megpróbálta bevonni a döntésekbe a többi pártvezetőt, de erőfeszítései nem jártak eredménnyel. Ezután tért rá a „kézi vezérlésre”. Végül politikája már csak egy szűk szakértői bázison alapult. Nem szabad megengedni, hogy egy ilyen helyzet újra kialakuljon. Mind a párton belül, mind az értelmiségi holdudvarban nyitni kell, új embereket kell bevonni a vezetésbe, a döntésekbe. Csak a munkamegosztás, a decentralizált információáramlás, a sokszínűség és a társadalmi beágyazottság növelése adja meg ugyanis a kellő rugalmasságot a pártnak. Mindemellett ismét hangsúlyozom, hogy Gyurcsány Ferenc céljai helyesek voltak, a megvalósításban viszont kudarcot vallott
Hogy ki lehet az új vezetőségbe? Kiss Péterről nekem most is nagyon jó a véleményem. A pártban ő mindig is hangsúlyozta a társadalmi párbeszéd fontosságát, a sokszínűséget és integrációt, amivel én nagyon egyetértek. Mindemellett én a jelenlegi pártelnököt, Lendvai Ildikót is integratív és konszenzusra törekvő személyiségnek tartom, szerintem mindkettőjüket vezető pozícióban kell tartani. Ami a fiatalokat illeti, a legtöbbjükkel még alig volt személyes kapcsolatom, ezért nem akarok senkiről ismeretlenül nyilatkozni. Kiemelném azonban Mesterházy Attilát, aki dinamizmust tud vinni a pártba. Vele is mint a párt erős emberével számolok. Ha az MSZP új programmal, új vezetéssel, és új, fiatal miniszterelnök-jelölttel áll fel, akkor jövő tavaszig sikerül javítani a párt hitelességén, és olyan eredményt érhetünk el, amellyel megtarthatjuk váltópárti pozíciónkat.
Soha nem voltam benne a párt fiatal magjában, egyetlen szekértáborhoz sem kötődöm, mindig kerültem az efféle hatalmi harcokat is. Platformvezetőként és egyetemi oktatóként elsősorban szakpolitikával, gazdaságpolitikával foglalkoztam, és juttattam el véleményemet a párt vezető fórumaihoz. Eddig nem indultam semmiféle párttisztségért vagy képviselői helyért sem, de a 2010-es választásokon az országos listán szeretnék indulni. Beláttam, amíg az ember nem fűzi szorosabbra a kapcsolatait a hatalomhoz, addig a szakmai véleményét is kevésbé hallgatják meg.
